Ranschburg Jenőtől hallottam egyszer (lehet, hogy, nem pontosan idézem) az anya a tűzhelyet, az otthon biztonságát adja, az apa pedig az, aki ezt a vonalat átlépve mutatja meg a külvilágot.

Amikor ezt hallottam tőle, nagyon tetszett és meg is hatódtam, milyen szép gondolat, de akkor még nem volt gyerekem. Most már van, és azt tapasztalom, hogy a nagyobbiknál tényleg kezd működni. 

Soha nem tartottam magam gyenge nőnek, vagy olyannak, akinek szüksége van férfi támaszra, ugyanakkor a nőknek kijáró tiszteletet és előzékenységet is szeretem. Szerettem megoldani egyedül is a dolgokat, tudni, hogy képes vagyok rá. Ebben nincs semmi különleges. Ezt mindig arra tudom visszavezetni, hogy bátyám van. Nem akartam lemaradni, szégyent hozni rá a haverjai előtt, mivel ő volt olyan rendes, hogy vitt engem mindenhova magával. 

Így, mikor kiderült, hogy elsőszülött gyermekem fiú lesz, nem ijedtem meg, tudtam, hogy tudok majd partnere lenni. Szerettem vele építőkockázni, később legózni, focizni, búvárkodni, biciklizni, síelni, bobozni Visegrádon és ehhez hasonló dolgokat csinálni vele. Később fiúsabb meséket nézni vele, és örültem, hogy nem kell a Jégvarázst megnéznem, bár sajnáltam, hogy a Kis hableányra egyszer sem tudtam rávenni. Szóval azt éreztem, hogy tudok vele lépést tartani és ki tudom elégíteni fiúgyermekem igényeit.

A kép Rezes Judit saját tulajdona. 

Tavaly ősszel jöttem rá, hogy már fizikailag kevés vagyok hozzá. És nem csak azért mert akkor már terhes voltam. Egy uszodában voltunk, ahol néztem, ahogy az apjával birkóznak a vízben. Mi is nagyon sokat birkóztunk így. De akkor megláttam azt az erőt benne, amivel én már nem tudok versenyezni. Talán pár percig bírnám még, de ennyi. Nyilván van sok más játék is, amit tudunk játszani, de ezt már nem. Ezzel már túlnőtt rajtam. Fura érzés volt akkor erre rájönni. De ott van neki az apja… De ő hogy úszott be kettőnk közé? Mikor az előbb még szinte csak mi ketten voltunk… Ne haragudj Győző, de tényleg! Lesben álltál és komisz módon lecsaptál amikor tudtad, hogy itt az idő?

Az első időszak rólunk szólt Misivel is és most Gáspárral is. Nem tudom milyen érzés lehet apaként ezt látni, mivel ezt a szimbiózist csak pillanatokra tudja férfi felfüggeszteni. De azt az intimitást, amit ebben a korban megélünk a kisbabánkkal - és ebbe a szoptatás is beletartozik, abszolút - azt ők szerintem nem élik át soha.

A kép Rezes Judit saját tulajdona. 

És tessék most már ott tartok, hogy lépi át azt a vonalat, amit én már nem tudok megadni neki, amihez már egy apa kell, egy férfi. És itt már nem csak fizikai erőre gondolok. Hanem arra a cinkosságra, amit nem is olyan rég még én élveztem vele, de amit most az apjában talált meg. A határok feszegetését jobban tudja vele gyakorolni.

Valószínű a pici miatt is vissza alakultam a családi tűzhellyé. Most én vagyok az, aki a kötelességeire emlékezteti. Divatos szóval, a rossz zsaru. De nem akarok az lenni!

Viszont így áll fel a természetes egyensúly.

Valamelyik este bementem hozzá a szobájába, hogy esti mesét mondjak. Ott feküdt az ágyon, apja pedig masszírozta a talpát, miután fociztak egyet. Arra a kérdésemre, hogy meséljek-e neki azt válaszolta: Nekem így is jó most. Abban a pillanatban olyan rosszul esett, pedig nyílván nem akart megbántani. A másik pillanatban meg csak odabújik hozzám és mondja, mennyire szeret. Vagy amikor a brawl starsban teljesített kupáiról beszél, vagy énekli nekem Majka rap számait, mert az nagyon menő…De apa is menő, mert ismeri Majkát…

De tudom, hogy Győzőnek is kihívást jelent néha, hiába van már egy lánya. Itt állunk a kamaszkor küszöbén és nem tudjuk mi vár ránk. Megviselnek a változások, de utólag mindig kiderül, hogy jót tesznek. Akár egy szakítás vagy költözés, vagy gyerekvállalás… Most a gyerekem változik és remélem ezt a szomorúsággal is keveredett érzést, ami most bennem van, felváltja majd egy új korszak, amit kíváncsian várok. Csak várni nehéz, türelmesen, bölcsen. 

Az a jó, hogy itt van nekünk még Gáspár. Nem pótlásként értem. Ő egy új kaland az életünkben.

Érdekes lesz látni, hogy Misi neki mit fog tanítani. Mi az, amit se az apja se az anyja nem tud megadni, csakis egy testvér, egy báty. Én már tudom a titkot saját tapasztalatból és boldog vagyok, hogy ezt oda-vissza ők is meg tudják élni. 

A kép Rezes Judit saját tulajdona.