Az elmúlt időszak elég kemény volt. Megéltük a betegeskedés közös összekovácsoló élményét... apát kivéve. Mivel ő kevesebbet van velünk, a vírusból is kevesebbet kap. Így, ez csak a mi klubunk volt. Még nevet is adhattunk volna neki, ha akkor lett volna kedvünk viccelődni. Ahogy lenni szokott, valaki elkezdi, szépen folytatja a másik, aztán jön az újra fertőződés – ilyenkor úgy érzi az ember, hogy ennek sose lesz vége.

FORRÁS: UNSPLASH.COM

Én sokszor megúsztam már, amikor Misi hazahozott valami betegséget, és szegénykémet ápolni, gyógyítgatni kellett. De most nagyon levett a lábamról, pedig egyszerű harcnak tűnt elsőre.

Mondanom sem kell, Misi pont azelőtti hétvégén betegedett meg, amikor el akartunk utazni pár napra. Mivel a suliban már hamarabb elkezdődött a betegséghullám, ezért már volt fogalmunk a lefolyásáról: hányás és láz egy-két napig. Ezért reménykedtünk abban, hogy hátha pár nappal később mégis el tudunk indulni. Így is volt. Az osztályba azon a héten vírus bombát dobtak le. Vera néni, Misi tanítónénije küldött egy fotót, hogy az osztályból összesen heten bírják a gyűrődést. Majd ő is beteget jelentett. Szerencsére Misi nagyon hamar helyrejött, bár köhögött még egy kicsit, de az el szokott nála húzódni. Majd, amikor újra iskolába ment volna, kezdett megint rosszabbul lenni. Gáspárnak addigra már folyt az orra, de semmi több nem mutatkozott rajta. Reméltem, hogy az anyatej megvédi őt. Én magamon is éreztem, hogy nem vagyok túl jól, de még el tudtam mindent intézni, nem volt probléma.

Aztán egyszer csak beütött nálam is. Először még csak iszonyúan fáradt voltam, de amikor már rázott a hideg és hánytam, akkor tudtam, hogy ezt most nem úszom meg. A lázam is ment egyre följebb. Péntek délután volt, ráadásul egyedül voltam a gyerekekkel, mert Győzőnek Győrben volt előadása.
Azt hittem megpusztulok. Semmit sem tudtam csinálni. Feküdtem az ágyban, megmozdulni is alig bírtam. Misi segített egy-két dologban, de aznap este elég szegényes vacsorát készítettem nekik. Alig vártam, hogy Gáspárt lefektessem. Mivel már szépen megy a két lábán, új kihívásokat állít maga elé, mindenhova felmászik. Elég jól esett, hogy rosszullétem közepette, menjek utána és mindenhonnan leszedegessem. Remek időzítéssel, ezen a napon próbálta ki először, hogy hova tud felmászni: a tv komódra és a kisasztalkára sikerült.
Bár Misi nagyon segítőkész volt és nagyon sajnált, azért a gyermeki önzése még megmaradt. Érezte, hogy most nincsenek elvárásaim vele szemben, és nincs is erőm vele vitázni, ezért kihasználta az alkalmat, és majdnem 11óráig tévézett.

FORRÁS: PEXELS.COM

 Végre, amikor sikerült őt is lefektetnem, bezuhantam az ágyba, és mint akit fejbe vágtak, úgy aludtam.
Másnap még kóvályogtam, gyenge voltam, de estére már egész jól lettem.

Túl voltunk rajta. Gáspárért aggódtam egy kicsit, mi lesz, ha elkapja tőlem. Mindvégig bújt hozzám, szopizott, nem tudtam távol tartani magamtól. De pár nap múltán se látszódott rajta semmi. Teltek a napok, amikor egyik éjszaka jön oda hozzám Misi, hogy hányt. Aztán egész éjszaka rosszul volt. Szegényt annyira sajnáltam. Gáspárnak meg a hasa ment. Szépen diétára fogtam mind a két gyereket. Azóta eltelt pár nap, és látszólag jobban vannak. Remélem ennyivel megússzuk a téli influenzát.

A múlt héten voltunk a gyerekdokinál, hogy igazolást kérjünk a hiányzás miatt. Rengeteg beteg gyerek volt a váróteremben. Gáspár is jött velünk, állandóan jött-ment, mindenkihez oda akart menni, mindent meg akart fogni. Nagyon ideges voltam. Ebből mi lesz? Végül már a külső folyosóra vittem ki, távolabb mindenkitől.
Jövő héten újra mennünk kell igazolásért. Vajon még mindig sok gyerek beteg?

Majd kiderül. De most már legyen vége. Remélem Győző már nem fog hazahozni semmiféle betegséget. Egy férfi betegen olyan, mint egy gyerek. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom.
Nehéz hetek vannak a hátunk mögött, és ilyen körülmények között értékelődnek fel az ilyen bölcsességek, mint ez: Csak egészség legyen! Hát, én is ezt kívánom mindenkinek: Jó egészséget!