Csütörtökön voltam az orvosnál. Szombatra vagyok kiírva. Tulajdonképpen készen állok, bármikor jöhet a baba....Vagy mégsem? Furcsa gondolatok kavarognak bennem.
Fotó: Horváth Judit - Loveshake - szinhaz.net
Nem emlékszem, hogy Misinél lett volna ilyen. Ott annyira természetesen jött minden. Legalábbis erre emlékszem. Most meg....Mindig is tudtam,hogy szeretnék a fiam mellé egy tesót, viszont szinésznőként nem könnyű kiválasztani a megfelelő időpontot. Ha van egyáltalán ilyen, mert mindig azt mondják, hogy az sose jön el.
És tényleg így van!
Egy következő szinházi főszerep vagy film lehetősége mindig ott van a levegőben, vagy az élethelyzet olyan amiért még azt gondolja az ember, hogy egy picit várni kell és így mennek el az évek.
De most is úgy mint kilenc éve jön egy sokkal erősebb érzés, ami minden szinésznői önzőséget félresöpör és elengedem a magam paráit.
Viszont már 42 éves vagyok. Az igaz, hogy nem érzem magam annyinak, bár nem tudom,hogy kéne éreznem magam ennyi idősen...
Szóval ott tartok, hogy terhességemet ki akarom húzni az utolsó utáni pillanatig. Azért is, hogy teljesen kiélvezzem ezt az állapotot, amit racionálisan belegondolva utoljára élek át.
Ez azért fájdalmas egy kicsit. És azért is, ami pedig nevetségesen szánalmas, hogy még a magam ura vagyok, még ez egy kényelmes állapot ahhoz, hogy önző módon még magammal tudok foglalkozni. Mindegy, biztos a hülye hormonok.
Aztán este lefeküdtem és jöttek a ritmusos összehúzódások, talán elkezdődött? Majd végül semmi.
Akkor éreztem meg újból a természetes folyamatát ennek az egésznek és zökkentem vissza vágyva arra, hogy a karomban tarhassam végre a kisbabámat. És tudjátok mit? Igen! Használjon ki, éreztesse velem a nap 24 órájában, hogy mi is egy édesanya feladata.
Na megint a hormonok!
A szüléstől most sem félek, inkább megint valami kíváncsi várakozás van bennem. Várom már! Izgi nagyon, ahogy a fiam mondta ma reggel. (Szegénykémtől minden nap kérdezgetik, hogy van-e valami újság?)
Eddig mindig kértem, hogy még maradjon bent, mert még ezt meg ezt meg kell csinálnom, el kell intéznem,
De most már átengedem Neki a döntést.
Jöjjön akkor amikor már fel van készülve, én itt vagyok! Várom! A család többi tagjáról nem is beszélve.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
