Utazás egy pici babával. Utazás egy pici babával? Mi abban a jó? Van egyáltalán benne jó? Kit akarunk átverni? De persze elindulunk, mert jó lesz! Nyaralás alatt még az éjszakai felkelések is könnyebbek, nem? Hát persze…

Az egész ott kezdődött, hogy idén nyáron Győzővel volt egy közös kihasználatlan hetünk és mivel tavaly nem tudtunk elmenni a tengerpartra, így mi sem volt természetesebb, mint hogy idén elmegyünk Görögországba, Rodoszra. Nagyon szeretjük azt a helyet! Különösen azt a szállodát, ahová többször is elmentünk, amikor még Misi kicsi volt. Legelőször 10 hónapos korában. De nem itt kezdődött.

A kép Rezes Judit saját tulajdona. 

Az egész ott kezdődött, hogy nyár lett. Ilyenkor ha tudunk, rögtön szaladunk haza Miskolcra. Pár napot otthon szoktam lenni a gyerekekkel, feltöltődni. Nyáron nem nagyon szeretek Pesten lenni, főleg ebben a nagy melegben. Így ha tehetem mindig megyünk valahová. Misi idén nyári táborba ment, ahhoz kellett alkalmazkodnunk, de egyébként pedig az a feladatunk ilyenkor, hogy élvezzük a nyarat, nem igaz?

Mivel Győző idén nyáron is forgatta a népszerű sorozatát, ezért úgy döntöttem nem várok rá, és egyedül is elmegyek a fiúkkal. Programunk, meghívásunk pedig volt bőven. Három esküvőre is hivatalosak voltunk, ebből kettő vidéken. Szuper! “Ottalvós" buli! Ja, hogy Gáspár akkor még csak három, illetve négy hónapos volt? Dehát emiatt csak nem mondjuk le a dolgot! A rövidebb utazásokhoz már úgyis hozzá van szokva, rögtön elalszik a kocsiban, nem probléma. Voltak olyan utak, amiket végig aludt, de voltak olyanok is, amikor végig bömbölt. Misi sírt, hogy nem bírja és ha még be is fogja a fülét, akkor is iszonyú hangos. Próbáltam keresni egy helyet, ahol mihamarabb megállhatunk és megnyugtathatok, megetethetek mindenkit. De volt olyan is amikor Gáspár se nem aludt se nem ordított, hanem épp nevetett, játszott, mert Misi szórakoztatta. Le a kalappal Misi előtt, ahogy ezalatt a pár hónap alatt felnőtt a báty szerepébe. Nagyon büszke vagyok rá! 

Az egyik esküvőt Pesthez közel tartották. Fontos volt számomra, mert én voltam a menyasszony esküvői tanúja. El is mentünk egy nappal korábban, hogy kicsit ráhangolódhassunk, és a szűkebb családdal együtt lehessünk. Ez az utazás könnyű volt, Gáspár még éppen csak forogni tanult, de kíváncsi volt és közvetlen mindenkivel. Aki szólt hozzá, arra mindig visszamosolygott. Mindenki elégedett volt, mert azt hitték kivételez velük Gáspár. Én pedig meg is hagytam őket ebben a hitben. Az esküvő napján, a nagy készülődés alatt szépen aludt, csak a szertartás előtt egy kicsivel ébredt fel, pont annyi időre, hogy még meg tudjam etetni, mielőtt feladatom lett volna és nyugodtan el tudjon lenni arra az időre másnál is. Ez a más igaz, hogy éppen az örömanya volt, de állítólag nem bánta. A buli persze számomra 11-kor már véget ért. Kidőltem. De ne akarjak már túl sokat, igaz?

A kép Rezes Judit saját tulajdona.  

Aztán egy hónap múlva jött a következő esküvő, előtte pedig a rokonokkal és a gyerekekkel egy kis Miskolc, ide-oda kirándulásokkal. Eddigre már kúszásra utaló jeleket mutatott Gáspár. A nagynéni, unokatesó, mama, dédi ölében forgolódott ide-oda a kisfiam. Nekem egy kis lazulás, nekik babázás, Gáspárnak pedig egy kis kényeztetés jutott. Fel is merült bennem, hogy nehogy nagyon megszokja, mert már akkor több, mint nyolc kiló volt. 

Ezek után a Hajdúságba mentünk egy lagziba. Teljesen más miatt volt különleges, mint az előző kettő. A kis létszámú, meghitt garden-party után egy igazi lagziban volt részünk az unokatesómnál. Lányos háznál kikérés, lakodalmas menet, kocsi felvonulás. Ha eddig nem lett volna még elég újdonságban része Gáspárnak, most aztán megkapta. Például az új közeli és távolabbi rokonok rajongását. Éjszaka szegénykém nem győzte álmában feldolgozni a sok új információt. Forgolódott, nyöszörgött rendesen.

Hála istennek, hogy ez a sok inger nem zökkentette ki teljesen. Szépen fejlődött tovább, olyannyira, hogy amikor augusztus elején elindultunk a várva várt közös családi nyaralásra, az én kis drágám már kúszott, a nyaralás alatt pedig már elkezdett mászni is. Így szép igazán a tengerpart mellett nyaralni és úgy tenni, mintha pihennél! A babaúszásnak köszönhetően viszont nagyon élvezte a vizet és a sós tengeri víz sem okozott semmi problémát. Anyatej után sós víz… Kíváncsi leszek később a gasztronómiai ízlésére. Eddigre éjszakánként szinte már azt se tudta hol van, annyi új helyen aludt már a nyáron, és ezért elég nyűgös is volt néha. A hőség is kibírhatatlan volt, éjszaka meg pláne. A légkondit amúgy sem bírom, és féltettem őt is, nehogy megfázzon, így ez állandó probléma volt a nyaralás alatt. A repülőgépen is izgultam, hogy hogy fogja bírni, de ez sem okozott nehézségeket. Viszont valamiért úgy döntött, hogy nem akar semmit kihagyni az utazásból, ezért a megszokott idő helyett két órával hamarabb kelt fel. Így szereztem néhány olyan új élményt, amit eddigi nyaralásokon még soha. Például elfogyasztani a reggelit közvetlenül a nyitás után pár nyaraló társaságában, vagy élvezni a partot, úgy hogy csak a miénk. Csend és nyugalom van, csak mi vagyunk: a tenger, Gáspár és én. Ezek tényleg különleges élmények voltak. 

A kép Rezes Judit saját tulajdona. 

Sok helyen jártunk, kocsit béreltünk, úgy mentünk mindenfelé. Talán többfelé is, mint kellett volna. Legalábbis utólag már így gondolom. De a tenger… az csodálatos volt! Akkor éreztem igazán, mennyire hiányzott már ez. A legjobban azt szeretem, amikor lent a mélyben búvárkodunk, számomra ez jelenti a teljes kikapcsolódást. De ezt majd legközelebb. Így is nagyon jó volt Misivel kicsit beljebb úszni (nagyon bátor a vízben) és csodálatos volt a közeli sziklák mellett snorkelezni is. Nem feltétlenül a látvány miatt, hanem mert együtt lehettem csak vele és ez már nagyon hiányzott. Szóval, ha megkérdezik tőlem, milyen volt a nyaralás, azt tudom mondani: jó volt, fárasztó volt, megérte, de pont elég volt egy hét is. 

A kép Rezes Judit saját tulajdona. 

Mindjárt itt a suli is, sajnos. És ezt a sajnost most én tettem hozzá. De nem baj, várnak ránk újabb izgalmas élmények, nem kevesebb, mint egy költözés és egy darab visszavétel a színházban. De erről majd legközelebb....