Mindjárt itt van Gáspár első születésnapja. Hihetetlen!

Még annyira közel érzem magamhoz a terhességem időszakát, a szülést, az első napokat otthon és az első nyaralást. Iszonyú, hogy milyen hamar telik az idő.

Emlékszem, hogy megijedtem, mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Pedig nagyon vártam már, de akkor tudatosult bennem, hogy egy új világ kezdődik számunkra, tele új kalandokkal. Féltem, mi lesz azokkal a filmekkel, amiket elkezdtem forgatni, mi lesz a színházban, hogy fogják megoldani. Szerencsére minden a lehető legjobban alakult. Boldog időszakot éltem át a terhességem alatt. És bár a mi életünk sem mindig habos-babos álom, boldog vagyok, hogy megadatott nekem, hogy két gyermekem van.

Emlékszem, sírtam azon a reggelen, amikorra kiírták a szülés napját. Sajnáltam, hogy nem fogom átélni azt az élményt, amikor egyszer csak megérzem, hogy a fiam már kint szeretne találkozni velünk. Érdekes, korábban nem gondoltam, hogy ez ennyire számít nekem, talán megéreztem, hogy ez a kisbabának fontos. Hálás voltam a dokinak, hogy ezt megértette, és adott még pár napot nekünk.

Fura így visszagondolva, milyen sokáig maradtam otthon a vajúdás alatt. Misivel hamarabb mentünk be a kórházba. Izgultam, nehogy csak jósló fájások legyenek, de mire beértünk már egész jó kis összehúzódásaim voltak. Többet vajúdtam otthon, mint a kórházban. Lehet, hogy a következő már otthon születne...? Istenem, Győző mennyit dilemmázott azon, hogy bent legyen-e a szülés alatt vagy ne. Még a rádióban is beszéltek erről. Nem tudom mi lett volna, ha ott van. Mindenesetre nekem nagyon megnyugtató volt édesanyám jelenléte és segítsége. Később beszélgettem ismerősökkel, akiknél bent volt a férjük a szülőszobán. Nem gondolom, hogy ettől jobb apákká váltak. Viszont van fogalmuk róla, milyen szenvedésen megy keresztül a nő. Ezt sajnálom, hogy Győző kihagyta. Lett volna egy aduász a kezemben időnként. :)

FORRÁS: UNSPLASH.COM

És végre most itt a tavasz, rám is pozitívan hat a jó idő, a napsütés. Február közepén már kezdtem kicsit begolyózni. Nem bírom a bezártságot, szeretnék néha elmenni a kisfiam nélkül ide-oda, de sajnos erre ritkán van még lehetőségem. Időnként ettől agybajt kapok, de mit csináljak, ez van. Misivel is többet szeretnék kettesben lenni, olyan jó, ha néha összejön. Sokáig tudok abból az energiából táplálkozni, amit akkor kapok tőle. Már olyan nagy, nem tudom mikor nőtt meg ekkorára. Most nem csak a magasságára gondolok, olyan értelmes, érzékeny (talán túlságosan is), vicces, kreatív... Környezetből most épp a belső tulajdonságokról tanulnak, eleinte kicsit kellett segíteni, hogy mik az ő pozitív belső tulajdonságai, de utána, nagy örömömre, nagy önbizalommal sorolta.

Kíváncsi vagyok a pici milyen lesz. Az már látszik rajta, hogy ő sem egy elveszett gyerek. Mozgékony, mint a bátyja, bátor és a végtelenségig huncut. Eddig nem sokban különböznek, pedig sok nagyon más testvérpárt ismerek. Külsőre is hasonlítanak, mindenki azt mondja, tiszta Misi. És már most úgy tudnak viccelődni Misivel! Ha így fogják szeretni egymást később is akkor elértem a célomat, és boldog leszek. Nem gondoltam volna, hogy a szereteten kívül már mostanra lesz közöttük egy kis szövetség, ami csak erősödni fog. Azt se gondoltam volna, hogy ilyen sokáig otthon tudok lenni Gáspárral. Jó, persze visszavettem két darabot, de az pont jól esik. Időnként kiszakadni otthonról. Nyugodtabban éltem meg ezt a babázást egy picit talán, mint Misivel.

Szóval, ha összegezni kellene, minden kívánságom teljesült, boldog vagyok, hogy emellett a „hülye” szakma mellett is volt vágyam és bátorságom két gyereket szülni. Örülök, hogy nem csak a hivatásom tesz boldoggá, hanem a családom is. Persze azért jó ez a csend is, ami most körül vesz, mert Győző elvitte a gyerekeket sétálni. Nehogy túlságosan rózsaszín tintával kezdjek el írni. :))

FORRÁS: UNSPLASH.COM

Jövőhéten pedig szülinap. Eltelt az év és én egy időre elbúcsúzom. Nagyon köszönöm, hogy olvastátok a kis naplómat, élveztem ezt a kiruccanást egy másik világba. Említettem, hogy korábban nem nagyon írogattam, még magamnak se, barátnőim is meglepődtek, amikor megtudták, mire készülök. Eleinte szokatlan is volt, de jó néha kilépni a komfortzónából. Remélem ti is szerettétek a blogot, talán segítettem a nehéz időkben, láthattátok, hogy nem vagytok egyedül a problémákkal, máskor meg jót mulattatok a történeteinken. Jól esett írni a babázásról, és izgalmas lesz később újraolvasni Gáspárral, hogy mik is történtek velünk élete első évében.

Minden jót, és vigyázzatok magatokra!