Mindjárt itt van Gáspár első születésnapja. Hihetetlen!
Még annyira közel érzem magamhoz a terhességem időszakát, a szülést, az első napokat otthon és az első nyaralást. Iszonyú, hogy milyen hamar telik az idő.
Emlékszem, hogy megijedtem, mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Pedig nagyon vártam már, de akkor tudatosult bennem, hogy egy új világ kezdődik számunkra, tele új kalandokkal. Féltem, mi lesz azokkal a filmekkel, amiket elkezdtem forgatni, mi lesz a ...
Az elmúlt időszak elég kemény volt. Megéltük a betegeskedés közös összekovácsoló élményét... apát kivéve. Mivel ő kevesebbet van velünk, a vírusból is kevesebbet kap. Így, ez csak a mi klubunk volt. Még nevet is adhattunk volna neki, ha akkor lett volna kedvünk viccelődni. Ahogy lenni szokott, valaki elkezdi, szépen folytatja a másik, aztán jön az újra fertőződés – ilyenkor úgy érzi az ember, hogy ennek sose lesz vége.
Én ...
Édesanyám biztosan tudott volna nekem mesélni milyen egy pici babát öltöztetni, hiszen én is téli gyerek vagyok. Sose kérdeztem, de megtapasztaltam. Misi szinte a télbe született bele, nála mégsem okozott ez gondot, de most Gáspárral, már nagyon várom a tavaszt, a jó időt – annak ellenére, hogy nagyon szeretem a telet.
Szegény Gáspár Misi mellett amúgy is egy kis kísérő csomag...vagy mi. A hétköznapokon mindig azt érzékelem, hogy ...
A születésnapomon itt volt anyukám, együtt ünnepeltünk este. Általában anyu akkor jön hozzánk, ha vigyázni kell a gyerekekre, de aznap nem volt előadásom, sehova nem kellett mennem, mégis itt volt velünk. Misi meg is kérdezte, hogy mikor megyek el, mert ha nagymama jön, az azt jelenti, hogy nekem dolgom van. Rendhagyó esténk volt, és nagyon jól esett.
Később, az esti lefekvésnél tudtam egy kicsit kettesben lenni Misivel is. Úgy altattam ...
Győző gyönyörű fát vett. Minden évben elmondjuk, hogy az idei a legszebb, de a mostani tényleg gyönyörű. Igaz, hogy az otthoni fát még nem tudtuk igazán kiélvezni, mert a reggeli ajándékozás után kocsiba ültünk, és indultunk az egyik nagyszülői házból a másikba. Minden évben ez a menet. Nem is tudnám máshogy elképzelni a karácsonyt. Ilyenkor mi tényleg megengedhetjük magunknak a pihenést.
Amikor otthon vagyunk, mármint otthon otthon, Miskolcon, mindig ...
De hamar elillant ez az év. Már december van, sőt már mindjárt itt a karácsony. Mi meg ülünk a dobozok között, és az ajándékok egy része még nincs meg. Kapkodás van. Rohanás a gyerekkel. Szegény meg csak tűri, de mit is tehetne?
Anyu mondta valamelyik nap, hogy ne idegeskedjek, hiszen örülni kell, hogy mindjárt karácsony. Az eszemmel tudom, de mégis olyan könnyen bele tud az ember bonyolódni a készülődésbe. Talán mert mindenki tökéletes ünnepre vágyik, és ...
Aki részese volt már a várandósság csodálatos időszakának, az nagy valószínűség szerint átélte már a fészekrakó vágyat is. Nálam ez mindkétszer, a harmadik trimeszterben tetőzött, nem álltam meg míg minden a helyére nem került.
Misi előtt albérletet kerestünk, hogy nagyobb és zöldebb lakásba költözzünk. Már nagy hasam volt, amikor még javában nézelődtünk, hogy megtaláljuk a megfelelő otthont.
Emlékszem, az utolsó napokban is pakoltam az új ...
Az egyik bejegyzésben említettem, hogy írok majd arról, amikor visszatérek a színpadra Gáspár születése után. Visszatértem és megoldottuk, túléltük... Ennyi... De tényleg. Na jó, azért nem volt annyira egyszerű, már előtte két hónappal elkezdtem izgulni, mi lesz, hogy lesz. Ostoroztam magam, hogy miért mentem bele, hogy ennyire korán visszamenjek. Misivel egy évig voltam otthon. Akkor nem éreztem ezt a lelkiismeret furdalást, annyi idő után jól esett újra ...
Gyerekkoromban volt egy kvarcjátékom, egerek hullottak az égből és én voltam a macskával, akinek el kellett kapni a kis cukikat. Karácsonyra kaptuk bátyámmal. Néha játszottam vele, de nem kötött le túlságosan. Ezzel ki is fújt a számítógépes játékokkal való kapcsolatom, mivel számítógépem nem is volt, most is csak egy laptopom van.
Talán emiatt nekem kétszer annyira nehéz megértenem és elfogadnom, ami most folyik a világban és a gyerekek körében. ...
Gáspár hat hónapos lett. Istenem! Már fél éve itt van velünk, felforgatva eddigi életünket. És milyen jó ez így!
A kép Rezes Judit saját tulajdona.
Borzasztó, hogy milyen közhelyesen rohan az idő. Emlékszem, amikor még csak tervezgettük, milyen jó lenne még egy baba. Hol van az már! Az a szinte fájdalmas hiányérzet. A várakozás, hogy mikor jön már. Aztán, amikor megtudtam, hogy már tényleg itt van, majd az azt követő első rémület, hogy hogyan lesz ...
